mindig a régi és az új együtt-munkáltatása
eggyé-engedése. mindig a ,szép-kísérletek’.
sajnálni a megtörténtet vajon csak annyi
mint rossz nyomon indulni el? ,hisz utóbb
hiába minden’?
csak a tanulság a rögzíthető. a fájdalom
szabad és fönséges marad; eszméltetések
nélkül irányítja az eszméletet.
miért maradt meg abból az érzésből valami –
valami ami ezeket a tipikusan itt-és-mostani
militáns viszonyulásokat eredményezi;
már egy
jó félórája járkálok a Ház körül
és valóban: akár egy strázsa.
és szinte mindenütt mindenben ezek a
militáns viszonyulások:
szeretetben és szerelemben
szövetségben és bármi tevékenységben;
,belül’
vagyunk csak igazán állig-fegyverkezve.
persze.
de sokszor érzem úgy
hogy már emlékeznem is veszélyes lenne
,fegyvertelenül’:
haladni a megszűnésekben
a végtisztességszerűen rendezett és mégis
elrendezhetetlen matériában afelé ami ,többé
csak másban
és másként’.
Utolsó kommentek