Tanulj meg veszteni, mintha már túl lennél minden
búcsún, ahogyan a tél múlik éppen.
Hisz a telek közt van egy oly végtelenül hideg,
hogy azt áttelelve mindent kibír a szíved.
Légy mindig halott Eurüdikébe -, emelkedj dalolva,
magasztalva vissza föl a tiszta viszonyba.
Légy itt, az eltűnők közt, a hanyatlás honában,
csendülő üveg, mely már szét is hullott e hangban.
Légy – s közben tudd: a nemlét föltétel,
s benső íved alapja végtelen,
hogy most ez egyszer teljesen bevégezd.
Az élő s holt természet elhasznált, nyomasztó s néma
halmazához, a mondhatatlan összességhez vígan
számítsd hozzá magad s az eredményt semmisítsd meg.
Rainer Maria Rilke
Utolsó kommentek