meg minden

Nem utaztam olyan sokszor életemben repülővel, de a tranzitvárók személytelensége, a várakozás izgalam és üressége, két határ közti semmi,    a reptér körül az ég, besűrűsödő kékesszürkület, szóval, hogy nagyjából ez van. Olyan mintha átlátszó…

Tegnap miután találkoztam az egyik reggiói tanárnőmmel, akivel két órán keresztül beszélgettünk a piacokról, a maffiáról, az Etnáról, az idős házaspárról, akiknek a házában fogunk lakni, itthon egy mél fogadott, hogy nyert a pályázatom Sienába, very warm velcome... Azok…

Ne haragudjatok, nem megy ez a blogdolog. De azért megpróbálom, mert most megint valami gusztustalan mértékig fokozott melankólia van rajtam, Yann Tiersent  meg Philip Glasst hallgatok és nagy bögre meleg izéket iszom, és nem akarok kimenni az utcára, és mosok és ülök a padlón,…

Amikor másnap van már, egyszer s mindenkorra túl vagyunk az előző, rossz napon, betelt, de nem csordult túl a peremen, mint kádból kifolyó víz, nem hagyott látható nyomot, bár lehet, hogy gyűlik alattomban, a burkolat alá szivárog, és fölemeli a parkettát az…