Csak egyszerűen elegem lett magamból, a pózokból , a szavak távolságából, kurvaságából, minden szövegből, amit írtam. Emögött persze a kötettel való munka/szenvedés áll leginkább. Nappal és éjjel a múltadon, az abból kikotyvasztott verseken rágódni, egyre távolabb kerülni mindentől, mintha ezzel tényleg le tudnád zárni, olyanná tenni, hogy neked elviselhető, jó legyen, persze sehogy sem lesz teljesen jó, sosem lesz kész, de le kell adni. Persze csodálatos is érzeni, ahogy az egész szép lassan belesimul abba a formába, amiről az elején még csak sejtetted, hogy így akarod. Vasárnap éjfél a határidő, próbálok erről nem venni tudomást, Shakespeare-előadásra bejárni, főzni, olvasni, filmeket nézni, ülni a Bambi teraszán ezekben az őszi fényekben, mintha magamhoz is egyre kevesebb közöm lenne, a kétségekehez, és az örömökhöz. Megvan a cím és a borítókép is. Hamarosan kiteszem ide.
Egyébként köszönöm a sok rákérdezést, hogy mi az Isten van velem. Tényleg, nagyon jól esett, hogy hiányzik nektek ez a blog. Nem tudom, hogy folytatom-e. Legkésőbb Sienában és Cataniában biztos, hogy indítani fogok valmi útinaplószerűséget sok fényképpel. Addig meg itt van ez a pár hónap, igyekszem boldog és őszinte lenni, mintha újjászületés után.
Egyébként2. olvassátok el Az út című könyvet McCarthytól és Győrffy Ákos új kötetét, a Havazás Amiens-bent:
(valójában téged)
Nem merek olyan szavakat használni,
amelyek után nem tudnál mit mondani.
Csak mellé, mindig csak körülírom, hogy
megkönnyítesem a dolgod, miközben ezzel
a magamét nehezítem, pedig valójában
téged szeretnélek kínozni."
Meg hallgassátok ezt a lányt, nézzétek meg az 500 nap nyár című filmet, és a Tango és tulipánt, meg a Kovásznai kiállítást, egyetek A vitamint hajhullásra, bérlejetek biciklit, tekerjetek ki Szentendrére, egyetek sok marcipánkrumplit, a fiúk segítsék fel a lányok kabátját, de ne beszéljenek szerelemről, a lányok meg töröljenek le minden parát a fiúk homlokáról, és tudják, még ha ne is, de akkor is tudják, hogy minden rendben lesz, van.
Utolsó kommentek